forrás: Gyógynövény enciklopédia

Mi ez a betegség?

A kolera heveny, vizes jellegű hasmenéssel, hányással, ennek következtében gyorsan kialakuló, nagyfokú kiszáradással járó bakteriális fertőző betegség

Már az ókorban is ismert betegség volt. 1817 és 1923 között a 01 típus nagy áldozatokat követelő világjárványokat (pandémiákat) okozott, mely Ázsiából kiindulva Indiát érintve terjedt Amerika, Európa felé. Az 1960-ban Indonéziában kialakult hetedik járvány különbözött az addigiaktól. Nem a "szokásos" Gangesz vidékéről indult és a korábban egy-egy megbetegedést okozó ún. El Tor biotípus okozta. Ez és az 1990-es Dél-Amerikában zajló járvány a legnagyobb kiterjedésű és leghosszabb volt az összes között, de nem járt annyi halálos áldozattal, mint a korábbiak.

Előfordulás

Járványtani szempontból ma már leginkább csak egy adott területen izolált (endémiás) betegséget okoz, elsősorban a fejlődő világban, ahol a szegénység a tisztálkodási lehetőségek hiányával és a tanulatlansággal társul. Az utazások felgyorsulásával a behurcolás veszélye minden országot érinthet.

A WHO 50-60 országból kap ma is bejelentést. Valamennyi földrészen előfordulnak országon belüli járványok, legutóbb Vietnamban és Irakban volt több ezer embert érintő járvány. A leginkább érintett kontinens Afrika, főleg, ahol háborúk dúlnak, vagy menekülttáborokat létesítenek.
Magyarországon 1997-ben 80 év után először regisztráltak egy Indiából behozott esetet.

Okok

A vibrio család több faja is képes hasmenést előidézni, de a legsúlyosabb betegséget a kolerabaktérium, a Vibrio cholerae okozza, amely leginkább vizes környezetben él. Az ember akkor fertőződik, amikor a kórokozóval szennyezett vizet, tengeri- vagy más, baktériummal fertőzött ételféleségeket fogyaszt. A fertőzött egyén székletével üríti is a baktériumokat, ami főképp olyan helyeken jelent veszélyt, ahol az emberi ürülék elhelyezése nem megoldott, mivel így a fertőzés robbanásszerűen terjedhet.

A kórokozó a Vibrio cholerae ún. enterotoxint termel, amely a vékonybél felső szakaszában megakadályozza a nátrium felszívódását. Ezzel párhuzamosan a vékonybél óriási mennyiségű folyadékot választ ki vizes hasmenést eredményezve, így nagy mennyiségű víz és klórvesztés következik be.

Maga a kórokozó a vékonybélben marad, nem jut el más szövetekhez. Minthogy érzékeny a gyomorsavra, könnyebben megbetegíti azokat, akiknek savtermelése kisebb (például a kisgyermekek és idősek), krónikus gyomorgyulladás, a gyomorpanaszokat okozó Helikobakter baktérium jelenléte hajlamosít a fertőzésre.

Tünetek, kórlefolyás

A baktériumok bejutását követően a betegség lappangási ideje 4-5 nap.
A betegséget rizslészerű, híg vizes székletürítés jellemzi, hányással vagy anélkül. Láz ritkán alakul ki, hasi görcsök, fájdalom nincs.

A hasmenés-hányás révén elvesztett folyadék mennyisége arányos a fertőzés súlyosságával. Egészen súlyos esetben meghaladhatja az óránkénti 1 litert is, így a folyadékvesztés 1-2 nap alatt elérheti a beteg testsúlyát és pótlás nélkül halálhoz vezet.

A klinikai kép súlyosságát a gyors kiszáradás és annak következményei adják. A folyadék- és sóveszteség néhány óra alatt kiszáradáshoz (dehidrációhoz) vezet, erős szomjúságérzettel, az ásványi anyagok hiánya miatt izomgörcsökkel, gyengeséggel jár együtt. Amennyiben a kiszáradást nem kezelik, a folyadék- és sóveszteség veseelégtelenséghez, keringési elégtelenséghez (sokk), eszméletlenséghez (kóma), majd halálhoz vezethet. Megfelelő folyadékellátás mellett a halálozás veszélye csekély. A halálesetek elsősorban az idősebb korosztályból vagy valamilyen súlyos alapbetegségben szenvedők közül kerülnek ki.
A tünetek rendszerint 3-6 nap alatt múlnak el. A megbetegedettek többsége 2 hét múlva már nem üríti a kórokozót, csak néhányan válnak tartósan hordozóvá.

Diagnózis

Friss székletből vagy végbéltörlésből származó mintában sötét látóteres mikroszkóppal a kórokozók láthatók, de a típus meghatározásához - melynek, epidemiológiai jelentősége van - szelektív táptalajon történő tenyésztés kell.

Kezelés, megelőzés

A klinikai tünetek alapján el kell kezdeni a kezelést, mert a folyadékpótlás életmentő. A kiszáradás fokát a klinikai tünetekből is fel lehet mérni és a kezelést ennek megfelelően kell elkezdeni, de természetesen, ahol erre a lehetőségek adottak pontos laboratóriumi meghatározás kell. (A vér nátrium és kálium ionkoncentrációjának, a sav-bázis egyensúlynak és a vesefunkciónak az ellenőrzése.) A kezelés lényege a kiürült folyadék és ionháztartás (a sók gyors pótlása) rendezése, mert a betegek halálát a kiszáradás okozza, nem a bakteriális fertőzés. A legtöbb kolerás fertőzött tehát hatékonyan kezelhető szájon át adott folyadékkal és sókkal.

A kezelés módja megfelelő összetételű infúzió alkalmazása. Olyan területeken, ahol kolerajárvány lehetséges, illetve nem életveszélyes állapotban van a beteg és nem hány, szájon át adható, a WHO által előkevert orális rehidratációs folyadékot (ORF) alkalmaznak. A nátriumot, káliumot, bikarbonátot, cukrot tartalmazó tasakok tartalmát desztillált vagy forralt vízben oldva kell fokozatosan meghatározott ütemben itatni a beteggel folyadékpótlás céljából.

Legegyszerűbb, szegény körülmények mellett is elkészíthető forma: 8 teáskanál cukor, 1 teáskanál só, 1 l forralt kihűlt vízben oldva. Jobb lehetőségek mellett 1/2 csésze narancslé vagy banánpüré adható hozzá (WHO).

Az antibakteriális kezelés csak másodlagos, de az antibiotikum-kezelés lerövidíti a betegség lefolyását, az időben megkezdett kezelés elpusztítja a kórokozókat és általában 48 órán belül megszünteti a hasmenést. Többféle antibiotikum áll rendelkezésre (tetraciklinek, kinolonok stb.). A törzsek azonban gyakran ellenállóak, egy vagy több antibiotikummal szemben, ezért megfelelő körülmények között érdemes érzékenységi tesztet végeztetni.

Ha a kiszáradás már nem fenyeget, a fenntartó kezelés célja, hogy a beteg a hányás és hasmenés révén elvesztett folyadékmennyiséget visszaszerezze. Ha a hányás megszűnt és az étvágy visszatért, a beteg szilárd táplálékot fogyaszthat.

A kolera visszaszorításához elengedhetetlen a vízellátó helyek tisztán tartása és az emberi ürülék megfelelő elhelyezése. További intézkedések lehetnek a víz forralása, a nem kellően átsült zöldségek vagy halak, illetve kagylók fogyasztásának kerülése. A kagylók más Vibriofajok hordozói is lehetnek. Ideális vakcina még nem áll rendelkezésre, de létezik hatékony vakcina, azonban az 1-4 hetes időközzel beadott két oltás csak rövid idejű védettséget ad, ezért félévente emlékeztető oltást kell adni. Az epidemiológiai viszonyok figyelembe vételével csak a járványos területre utazókat kell oltani. Fontos a személyi higiénés rendszabályok betartása, és ez általában elegendő a betegség megelőzésére. A gyanú is bejelentésre kötelezett. A betegség gyanújának gyors felismerése, a beteg elkülönítése, megfelelő kezelése lényeges a járványok megelőzésében.

A fejlődő országokban az endémiák felszámolása, a higiénés viszonyok megváltozásának, megfelelő ivóvíz és szennyvíz-hálózat kialakításának függvénye.

1992-ben Bangladesh és India területén volt nagy kiterjedésű megbetegedési hullám. A kórokozót Robert Koch fedezte fel 1883-ban, bár korábban Pacini olasz orvos tesz említést róla.

forrás: hazipatika.com