forrás: gyógynövény enciklopédia

A fülzúgás okai és kezelése

A fülzúgás (tinnitus) búgó, csengő, csiripelő, esetleg zakatoló hang hallása külső hang hiányában. Lehet egy-, vagy kétoldali, de sokszor a fejében érzi a beteg - mintha "belülről szólna".

Fülzúgás - Objektív és szubjektív panasz

A fülzúgás a hazai lakosság három-öt százalékát érinti. Két formája létezik: az objektív és a szubjektív fülzúgás. Az objektív fülzúgást nem csak a beteg, de orvosa is hallhatja, hátterében általában izmok ritmusos összehúzódása vagy turbulens véráramlás áll. A gyakoribb, szubjektív fülzúgás esetében csak a beteg hallja a nem kívánt hangokat.

      A szubjektív fülzúgás gyakori okai:
        a hallójáratban rekedt fülzsír;
        fertőzések;
        a belsőfül képleteinek merevedése, betegségei;
        kor vagy zajkárosodás okozta halláscsökkenés;
        halláskárosító gyógyszerek (aszpirin, kinin, egyes vízhajtók és antibiotikumok);
        nehézfémek;
        alkohol;
        Meniere-betegség (rohamokban jelentkező szédüléssel, ismétlődő
        halláscsökkenéssel, és fülzúgással járó belsőfül betegség);
        a fejet érő trauma;
        általános betegségek (szifilisz, magas vérnyomás, vérszegénység, pajzsmirigy alulműködés);
        a hallószervet érintő daganatok.

A szubjektív fülzúgás sokszor jár halláscsökkenéssel. A fülzúgásban szenvedő betegek 90 százalékának idegi, 5 százalékának vezetéses halláscsökkenése van, és a maradék öt százalék rendelkezik normális hallásküszöbbel. Vezetéses halláscsökkenés a külső- vagy a középfül működésének károsodása miatt fellépő halláscsökkenés, idegi halláscsökkenés során pedig a belsőfül vagy annak idegeinek károsodása a halláscsökkenés oka.

A fülzúgás vizsgálata

A fülzúgás diagnózisának felállítása, a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló fül-orr gégészeti vizsgálat során történik. Az orvos ilyenkor megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát, nem áll-e fülzsír, fertőzés vagy valamilyen alaki eltérés a panaszok hátterében. Esetleg sztetoszkóppal ráhallgat a nyaki nagy erekre.

Ezen kívül további vizsgálatokkal egészül ki a diagnosztika.

Hangvillapróbák.
A Rinné- és a Weber-féle tesztek, tájékozódó jellegű vizsgálatok, a halláscsökkenés formájának és súlyosságának megítélésére használatosak.

A Weber-teszt során, az orvos a hangvillát a homlok közepére helyezi - ha a halláscsökkenés idegi, a hang ekkor a jobban halló fülben hallható; ha vezetéses, akkor a károsodott oldalon hallható hangosabban. A Rinné-teszt során, a vizsgáló a hangvillát a csecsnyúlványra (a fülünk mögött tapintható csontos domborulatra), majd a fülünk elé helyezi. Vezetéses halláscsökkenés esetén a csontvezetés erősebb, mint a légvezetés. Idegi halláscsökkenésben a légvezetés hangosabb, mint a csontvezetés.

Úszáshoz füldugót ajánlanak!
Rendszeresen a hallójáratba jutó klóros uszodai víz hallójáratgyulladást okozhat. Kifejezetten úszásra kialakított füldugó hasznos, mert megelőzi a víz hallójáratba kerülését.
 
Hallásvizsgálat:
A küszöbhallás és beszédértés vizsgálatával a halláscsökkenés formája, annak pontos mértéke, a tényleges hallóképesség határozható meg.
A vizsgálat idejére a páciens hangszigetelt helyiségben foglal helyet.

Képalkotó vizsgálatok.
Nyaki duplex UH vizsgálattal vagy MR angiográfiával a nyaki erek betegségei, CT vagy MR vizsgálatokkal a daganatok vagy az agytörzs rendellenességei diagnosztizálhatók.

Laborvizsgálatok.
A teljes vérképben a vérszegénység és anyagcsere-betegségek, speciális antitest vizsgálatokkal a szifilisz és az immunrendszer betegségei zárhatók ki.

forrás: webbeteg.hu