A magvak kinyerése

Sokféle fenyő van, melynek magját megesszük. Két fő típus kapható itthon. Az egyik a ducibb, szögletesebb, ázsiai fenyőmag, ez az olcsóbb. Vehetjük még a mediterrán területeken élő európai mandulafenyő magvait is. Ez a fenyőfajta a száraz klímát kedveli. Dél-Magyarország védett mikroklímájú területein is találkozhatunk mandulafenyő példányokkal.

A fenyőmag színe a napraforgómaghoz hasonló, krémszínű, annál nagyobb, hosszúkás mag.
A fenyőmagokat kézzel piszkálják ki a tobozokból. A mégis bennmaradó magokat kemencébe helyezve pattogtatják ki, törik fel, majd forrázzák le. E hosszadalmas eljárás az oka, hogy a fenyőmag meglehetősen drága.

Mivel nagyon magas a zsírtartalma, gyorsan avasodik, nem áll el sokáig. Egy hónapig biztonságosan tárolhatjuk száraz, hűvös helyen, de a mélyhűtőben akár három hónapot is kibír. Mézben jól tartósítható.

Mire használjuk a pinolit?

Szórhatjuk salátára, sós és édes süteményekbe, adhatjuk zöldség-, hús-, halételekhez is.
Az olaszok pinolinak hívják. A fenyőmag nyersen kerül a pestóba.

Az íze megpirítva jön ki igazán, legegyszerűbb száraz serpenyőben vagy sütőben néhány percig hőhatásnak kitenni.

Olaszországban híres a pignoli keksz. Tunéziában a mentateát szórják meg alaposan fenyőmaggal, majd a mentás magokat kiskanállal lehet kienni a pohárból.

Egészséges magocska

Jó tudni, hogy a tűlevelek nemcsak finom illatot árasztanak, hanem fertőtlenítik is a levegőt. A friss hajtásokból készült tea C-vitaminban gazdag, csillapítja a köhögést, jó torokfájásra, hörghurutra, sőt javítja az étvágyat. Lehet vele gargarizálni, reumás testrészeket borogatni, a fenyőolajból csöppenthetünk a fürdővízbe, mert javítja közérzetünket s erősíti az immunrendszert.

Antioxidáns, tele van telítetlen zsírsavakkal, és nagyon sok benne az E-vitamin. Magas kálium- és magnéziumtartalmú finomság, csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket.

Bár a fenyőmagot már az ókorban is ismerték és kedvelték, mégis, mintha szinte csak az utóbbi években – a „divatossá” vált olasz pesto** apropójából - fedeztük volna fel ismét. Az apró magok manapság már megtalálhatók a karácsonykor készülő különböző sütemények receptjeiben, illetve a kisült mézeskalácson is jól mutatnak a dió, a mogyoró és a mandula és a – természetesen elmaradhatatlan – hófehér cukormáz mellett, Sőt: a natúr sült lazacra hintve luxus ínyencségé lép elő. Az apró, fogyasztásra alkalmas magvakat mintegy 20 fajta fenyő tobozából gyűjtik be, melyek fajtánként különböző nagyságúak és alakúak lehetnek. A fenyőfák tobozait télen szedik össze, hogy aztán kiszárítva őket, a szétnyíló pikkelylevelek közül kihulló magvakat egyenként összegyűjtsék. Azokat a magvakat pedig, amelyeket ilyen módon nem sikerül kipiszkálni a tobozokból, meleg kemencébe helyezve „pattogtatják ki”.

A körülményes előállításnak köszönhetően a fenyőmag természetesen a drágább magvak közé tartozik, ám szerencsére ízesítéshez viszonylag kevés is elegendő belőle. Az itthon kapható változatok közül a legtöbb, hosszúkás, úgynevezett mediterrán fajta: Olaszországból, Spanyolországból, illetve Franciaországból származik, a kissé szögletes „ázsiai” fajta pedig Korea és Kína fenyőerdeiben terem. A fenyőmag a legtöbb szupermarket polcán megtalálható, de a piacokon, illetve a bioboltokban is beszerezhetjük az elefántcsont-színű, jellegzetes, kissé olajos utóízű, selymes tapintású magvakat.

A fenyőmag élettani hatásait tekintve jelentős energiatartalommal bíró, igen értékes tápanyagunk. Fogyasztásával a benne található E-vitamin, illetve a többszörösen telítetlen zsírsavak jelentősen hozzájárulnak a koleszterinszintünk csökkentéséhez, mellyel természetesen a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is lényegesen kisebbé válik. Magas magnézium- és káliumtartalma szintén a szívünket védi, alacsony nátriumtartalma miatt pedig bátran javasolható fogyasztása kismamák számára is.

A fenyőmagot főzéshez és sütéshez már több ezer éve használják, amely alkalmas húsok, halak, zöldségételek, saláták, de akár kenyér ízesítésére is

Körülbelül 20 olyan fenyőfaj létezik, amelyeket megéri magjukért termeszteni, és bár a többi fenyőfajta magja is ehető, nem elég nagyszemű. A fenyőmag - fajátájól függően - nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét és jelentős étkezési rostforrás is. A héjától megtisztított fenyőmag sokáig eláll száraz, hideg (-5 és 2 Celsius fok között) helyen.

Az európai fenyőmag fajták különböznek az Ázsiából származóktól. Ez utóbbi kisebb és zömökebb alakú. Nem árt tudni, hogy némely Kínából származó fenyőmag fogyasztás után akár egy hétig is eltartó ízlelési zavart okozhat, mert keserű, fémes ízt hagy maga után. Bár a jelenség kellemetlen, nincs maradandó hatása.

Bizonyos fenyőmagokból olajat is sajtolnak, amely édeskés ízű és már az ősi időkben is fontos alkotórésze volt a hagyományos orvoslás gyógyító szereinek.

A fenyőmag magas kalóriatartalmát a benne lévő zsíroknak köszönheti, azonaban rendkívül gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban, amely segít a káros koleszterin (LDL) szint csökkentésében, de ugyanakkor növeli a hasznos koleszterin (HDL) mennyiségét a  vérben. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a fenyőmagban is megtalálható eszenciális zsírsavak az étvágy csökkentésével hozzájárulnak az eredményes fogyókúrához. A mandulához hasonlóan a fenyőmag E-vitamin tartalma is igen jelentős (100g-ban 9,33mg, ami a napi javasolt mennyiség 62%-a), és mivel nem tartalmaz glutént, ezért a gluténmentes élelmiszerek egyik igen kedvelt alkotórésze. Kiváló B-vitamin forrás, és ásványi anyag tartalma is jelentős (magnézium, kálium, kalcium, vas, cink, szelén, mangán).

100g fenyőmag tápanyagtartalma:
energia: 675kcal, fehérje: 13,69g, szénhidrát: 13,08g, élelmi rost: 3,7g, zsír: 68,37g

forrás: mindmegette.hu, receptek.cukorbetegeknek.hu