Fehér fűzfa - A fájdalomcsillapító

Család: további tagok:Salicacaea; további tagok: nyárfa
Nemzettség és faj: Salix alba
Köznapi neve: szomorúfűz
Felhasználható részei: kéreg

20-25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Parkokba főleg fajtáit ültetik. A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák. Kérgét a metszés során az idősebb ágakról gyűjtsük, majd szárítsuk ki.

Gyógyhatása:

Szalikozidtartalmának köszönhetően a fűzfa kérge gyulladásgátló, reuma esetén fájdalom- és lázcsillapító hatású. Ugyanezen összetevő a felelős az enyhe fertőtlenítő és vérrögképződést gátló hatásáért is.

Receptek:

Főzet:
tegyünk 1 teáskanál porított kérget egy csésze hideg vízbe, hagyjuk 8 órán át állni, majd szűrjük le.. Naponta legfeljebb 3 csészével fogyasszunk! Íze keserű, s összehúzó hatása van. Enyhítendő: adjunk hozzá cukrot, mézet, citromot, vagy elegyítsük más teával.

Amire vigyázni kell:

Kétéves kor alatti gyerekek, vagy 16 év alattiaknak, akik megfáztak, influenzájuk van, vagy bárányhimlősek, ne adjunk fehér fűzfakérget!
Nagyobb gyerekek és 65 évnél idősebb emberek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak, és csak szükség esetén térjenek át az erősebb készítményre!
Egészséges felnőttek, nem terhes, nem szoptató nők számára, vagy akiknek nincs gyomorfekélyük, illetve nem szednek szalicilátot tartalmazó gyógyszereket, a fehér fűzfa a szokásosan ajánlott mennyiségben viszonylag biztonságosnak tekinthető. Gyógyszermennyiséget, csak orvossal való megbeszélés után alkalmazzunk. Tudassuk az orvossal, ha bármi mellékhatást észlelünk, vagy két héten belül nem jön meg a várt hatás.

Mellékhatás lehet:

gyomorbántalom, szédülés, fülzúgás

forrás: Gyógynövény enciklopédia