forrás: gyógynövény enciklopédia

Mi ez a betegség?

A hallóképesség romlásával az élet hangjai is kezdenek elhalványulni. A legtöbbeknél ez a folyamat csak nagyon lassan és alig észrevehetően megy végbe, lépésről-lépésre. Először eltűnnek a magas frekvenciahangok. Elhalkul a madarak csiripelése, a zenében a felső hangok eltompulnak. Azonban mivel az alacsony frekvenciájú hangok még mindig tökéletesen hallatszanak, így az érintettek többségének fel sem tűnik, hogy a világ hangjai, már nem csengenek úgy mint korábban. Majd ez az extrém fokozatosan lassú romlás előre haladásával egyre inkább eleresztik a fülük mögött a halk hangokat.

A károsodás, fokozódásával érint valamennyi frekvenciát, amelyek az emberek közti kommunikációt jelzik. Gyakran nem érzékelik majd a halk mássalhangzókat vagy ráépülnek az azokat követő magánhangzókra, s ezáltal egyre nehezebb lesz majd az egyes hangokat egymástól megkülönböztetni.

A betegek fokozatosan észreveszik, hogy bár még jól hallják beszédpartnerüket, de erős környezeti zajok mellett már nem igazán értik mit is mondanak nekik. Az is bebizonyosodott, hogy a televíziót hangosabbra kell venniük, ahhoz, hogy hallják, illetve gyakran van az az érzésük, hogy a környezetükben lévő emberek mondanivalója nem mindig tűnik tisztának és érthetőnek, olyannak, amilyen korábban az volt.

Azok, akik halláskárosodásban szenvednek, gyakran inkább átélik azt amit beszédpartnerük mond, minthogy elutasítóak vagy zárkózottak. Ennek ellenére azonban sokan azt gondolják, hogy:

" Az hall jól, aki akarja is azt! "

Valóban együtt jár az a tény a hallóképességünk fokozatos romlásával, hogy a környezetünkben lévő emberek által sem ismerjük fel a problémánkat.

Hogy állapítsuk meg, hogy romlik-e a hallása?

Amikor hallóképessége romlásnak indul, többnyire eltaszítja magától a környezetében tartózkodó embereket. Szabályszerűen, olyan mértékben történik ez a fokozatos romlás, hogy az ember szinte nem is sejti, hogy ez a későbbiekben problémához is vezethet. De léteznek erre figyelmeztetõ jelzések, amiket figyelembe kellene venni: ha mindenféle környezetzaj miatt már egyre kevésbé hallja beszédpartnerét, s már-már vissza kell kérdeznie partnerének az elhangzottakról, ha a televíziót gyakran hangosabbra állítja mint ahogy azt általában szokta hallgatni, ha a bejárati csengő megszólalását és a telefon csörgését újra és újra elengedi a füle mögött, ha olykor-olykor kikerüli a hangjelzéseket - mindezek a jelek arra utalnak, hogy hallóképessége fokozatosan romlik.

Ha ezek az szituációk rendszeressé válnak, egyre több fáradságot vesz igénybe a beszédpartner mondanivalójának követése, s a félelem attól, nehogy elveszítse a fonalat, kimerüléshez vezet.

Végül majd egyre inkább keresni fogja az utat kifelé, az emberekkel való társalgás szükségessége alól, ezzel pedig lemond mindarról, ami az eddigi életében örömet okozott.

Világszerte sajnos 500 millió ember lesz halláskárosult, ebbõl 20%-a 65-74 év közötti emberek, akiknek komoly problémákkal kell szembenéznie, és bármilyen meglepő is, de átlagosan a fiatalok vannak többségben a halláskárosultak közt. Ez a következménye annak, hogy a fiatalok többsége erős hangterhelésnek teszi ki magát.

A hallásunk megsérülése láthatatlan akadálynak tűnik. Azonban nem alábecsülendő ez az életminõségre negatív következmény. Egy tanulmány (National Council on Aging, NCOA), ami nemrég az Egyesült Államokban jött létre, napvilágra hozta, hogy a hallássérülés sokszor depresszióhoz, félelemállapothoz vezet. Ide tartoznak még a paranoiás életképek, szociális problémák, bosszankodás, és önmarcangolás.

Általában ezeknek az embereknek rosszabb az egészségi állapota mivel a szociális kapcsolattartás lehetősége szűkösebb, s ebbõl kifolyólag az anyagi helyzetük is kedvezőtlenebb mint átlagosan a lakosság többi részének.

Szerencsére azonban a halláskárosodás nem "sikk" kérdése. Az NCOA közzé tette többek közt azt is, hogy , azok a halláskárosultak akik kezelve vannak - készülékkel vannak ellátva, vagy orvosi beavatkozással - azok az emberek stabil családi állapotban élnek, s kifejezett öntudattal rendelkeznek, egy erősebb pszichológiai állapotot mutatnak és függetlenebbül, biztonságosabban cselekednek. A kezelés által egészségesen jobban ösztönzi õket ápolni az intenzív szociális kapcsolatokat, ellentétben azokkal a halláskárosultakkal, akik nem kezeltetik magukat.

Mit tehetünk, ha felmerül a halláskárosodás gyanúja?

Statisztikai adatgyűjtő vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a súlyosabb halláskárosodásban szenvedő betegek évekig vártak, mielõtt megpróbáltak valamilyen megoldást keresni problémájukra. Egyrészt ez hiúság, másrészt ellenállás a hallássérülés beismerésével szemben, vagy idegenkedés a hallókészülék viselésétől. De éppúgy megtalálhatóak az okok ezekben a nehézségekben: a halláskárosodást felismerni és a mögöttes jelentését helyesen értelmezni.

S akkor, amikor már végre orvoshoz fordul vagy elmegy egy hallókészülék szaküzletbe, rádöbben, hogy időközben mennyi értékes hallanivaló kerülte el a figyelmét.

Ezért: Minél hamarabb észreveszi a halláskárosodást, annál hamarabb analizálják azt és a hallókészülék technológia modern rendszerével kompenzálják. Így annál hamarabb haszna származik a professzionális kezelésből, ami visszaadja korábbi hallóképességének jelentõs részét és újra részesülhet az élet apró örömeiben.

forrás: hallas.hu