Kakukkfű - A kipróbált gyógynövény

Család: Labiatae; további tagok: mentafélék
Nemzettség és faj: Thymus vulgaris, T. serpyllum
Köznapi neve: mezei kakukkfű, vadkakukkfű, démutka
Felhasználható részei: levelek és a virágok felső része

Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsa-vörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró. Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk. A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló vagy fagytűrő. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.
Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.
A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk.

Gyógyhatása:
Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.

Kakukkfű receptek:

Sebkezelés:
a kertben, sérüléskor a frissen vágott füvet ambulanciás megoldásként morzsoljuk a sebre, majd ha olyan helyre értünk, ahol a sebet kimoshatjuk, fertőtleníthetjük, pár csepp kakukkfűtinktúrával lássuk el.

Forrázat:
tegyünk  2 teáskanál füvet egy csésze forró vízbe és áztassuk 10 percig. Naponta legfeljebb  3 csészével fogyasszunk!
Íze kellemesen illatos, a szegfűszegre emlékeztető.

Tinktúra: naponta legfeljebb ½ – 1 teáskanállal fogyasszunk 3 alkalommal.

Amire vigyázni kell:

A gyógynövényt használjuk, ne az olaját. Az olajból már néhány teáskanálnyi is toxikus lehet, mellékhatásként szédülés, fejfájás, gyengeség, pajzsmirigy-rendellenesség, szív- és légúti panaszok léphetnek fel!
Kétéves kor alatti gyerekek ne adjunk gyógyszermennyiségű kakukkfüvet!
Nagyobb gyerekek és 65 évnél idősebb emberek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak, és csak szükség esetén térjenek át az erősebb készítményre!
Ajánlott dózisban, nem terhes, nem szoptató  nők, valamint pajzsmirigypanaszokban szenvedők  kivételével, a felnőtteknek biztonságos.
Gyógyszermennyiséget, csak orvossal való megbeszélés után alkalmazzunk.
Tudassuk az orvossal, ha mellékhatások jelentkeznek, vagy, ha 2 héten belül nem jön meg a várt hatás!

Mellékhatás lehet:
érzékeny embereknél kiütés,
fejfájás,
szédülés

forrás: Gyógynövény enciklopédia, wikipedia.hu