Boróka - a fanyar gyógyító

Család: Cupressaceae; további tagok: ciprusfa
Nemzettség és faj: Juniperus communis
Köznapi nevei:  gyalogfenyő és a borókafenyő
Felhasználható részei bogyók (tobozok)

A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót kell gyűjteni augusztusban vagy szeptemberben. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.
A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig.

Hatóanyagai:
Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolaj. Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- ás béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős. Az illóolaj összetétele az változó lehet, mely a földrajzi eredettől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból pedig igen nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be, mert az éretlen tobozbogyók biflavonoidokat tartalmazhatnak. Illóolaj nem csak a tobozbogyóban, de a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.

A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként. A növény illóolajának köszönhetően, mely antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatással is rendelkezik, gátolja a húgyúti fertőzéseket, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja. Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekőképződésre. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek. A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére. A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.

A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás, mert a gin nevű italt a boróka bogyójából állítják elő, a magas cukortartalomnak és az illóolajnak köszönhetően. Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.

Fontos tudnunk, hogy otthoni felhasználásnál oda kell figyelnünk az illóolaj fogyasztására. Az illóolajból egy nap csak egy cseppet kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk el. Terhesség alatt nem ajánlatos szedni, valamit vesebetegségben szenvedőknek vigyázni kell, mert a boróka erős veseizgató hatással is rendelkezik. Az erős veseizgató hatás miatt, ha vizelethajtásra szeretnénk felhasználni a növényt, előtte minden képen szakember tanácsát kell kérnünk.

Hogyan gyűjtsük?
A borókának az érett termését használják gyógyászati célra. A bogyótermés két évig fejlődik, és a második év augusztus-szeptemberében érett, ilyenkor színük barnás fekete, kékes hamvas bevonatuk alatt fényesek. Szúrós levéltöviseik miatt a bogyók szedése nehézkes, általában bottal verik le, majd összeszedik őket. A termés illata terpentinre emlékeztet, íze aromás, kesernyésen édes.

Gyógyhatása
A boróka termése illóolajat (terpinén-4-olt, pinént, szabinént), flavonoidokat, katechin cseranyagokat, invert cukrokat tartalmaz. A friss bogyó sok C-vitamint is tartalmaz, de tárolás esetén lebomlik. Az illóolaj egyik alkotórésze az alfa- és béta-pinén, ami a vesét erősen irritálhatja.

Mire jó?
Termése erős vizelethajtó, vese- és epekőoldó. Ismert étvágyjavító, teltségérzettel járó emésztési panaszokat csillapító, valamint húgyúti fertőtlenítő hatása. Alkalmazzák reuma, köszvény és ödéma esetén is. Gyakori alkotórésze a légzőszervi megbetegedések elleni teakeverékeknek.

Boróka receptek:

Forrázat: forrázzunk le 2 dl vízzel 3-4 apróra összetört bogyót. Csak 4-5 percig hagyjuk ázni, majd szűrjük le. Naponta 1-3 csészényi tea fogyasztása ajánlott. 4 hétnél tovább tartó használata orvosi felügyelet nélkül nem javasolt.

Tinktúra: 20 darab szárított borókabogyót összetörünk, és ráöntünk 1,25 dl tiszta szeszt, majd egy hétig érleljük. Ezt követően leszűrjük, és sötétfalú üvegben tároljuk. Ízületi és reumás fájdalmak esetén ezzel a kivonattal borogassuk a fájdalmas testrészt.

Olaj: 20gramm szárított borókabogyót összetörünk, és ráöntünk 1,25 dl olívaolajat, majd 2 hétig érleljük. Ezt követően leszűrjük, és tiszta üvegben tároljuk. Reumás és ízületi fájdalmak csillapítására alkalmazhatjuk az olajat.

Ülőfürdő: Meleg fürdővizünkhöz adjunk negyed liter borókaolajat.

Fűszerként: Általában vadhúsok, sonka, pácok, savanyúságok ízesítésére használják. A bogyókból készült lekvárt fogyaszthatjuk vizelethajtóként, napi 1-2 kávéskanálnyit fogyasztva belőle.

Amire vigyázni kell!

Terhesség alatt nem ajánlott nagyobb mennyiségben fogyasztani!

Nagy mennyiségben a boróka irritálja a vesét és vesekárosodást is okozhat. Akinek vesefertőzése van vagy valaha is vesekárosodása volt, ne használja e növényt. Még ha kis dózisban is, de hosszú ideig alkalmazza, problémát okozhat. Soha ne használjon borókát 6 hétnél hosszabb ideig.

Egészséges felnőttek, a nem terhes és nem szoptató nők számára, akiknek nincs vesebetegségük és nem szednek más vizelethajtókat, kellő elővigyázatosság mellett, rövid időszakokra a boróka használata a szokásosan ajánlott mennyiségben viszonylag biztonságosnak tekinthető.
Számos idősebb ember szenved vesebántalmakban. A 65 év felettiek vizsgáltassák meg orvosukkal a veseműködésüket, mielőtt a növényt használnák.

forrás:  Gyógynövény enciklopédia,nepgyogyaszat.hu