Szappanfű (Saponaria officinalis L.)

Népies neve: lábmosófű, tajtékzófű, mosó- vagy tajtékgyökér, legénycsalogató, szappanvirág, habzófű, császárszakáll, festőfű, koporsó-virág, patikai tajtékzófű, kacsaszappan.

Szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik. 
Eurázsiából származik. Honos Elő-Ázsiában a Kaukázusban, Nyugat-Szibériában. Előfordul Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Amerikába behurcolták.

Magyarország egész területén megtalálható. Főként ligetekben, ártereken, utak mentén, füves területeken, fasorok és sövények mentén található meg. Egész nyáron virágzik.

Hazánkban gyűjthető. A növény hajtásait virágzáskor gyűjtik. A virágos hajtású növényekben több szaponin található, mint a virágtalanokéban. Augusztus-szeptemberben a gyökérdrogot 2-3 éves növények gyökereiből gyűjtik. A novemberben gyűjtött gyökerek szaponintartalma fele az augusztusban gyűjtöttekének.

A szappangyökér tarackos tövű évelő növény. Szára 30-70 cm magas, barna színű. Levelei sötétzöld színűek, virágai fehér vagy halvány rózsaszínűek.

A herba mintegy 5% szaporubrint, szaponint és kevés zsírsavat tartalmaz. A gyökérben is találhatóak különböző szaponinok 5%-ban. Tartalmaz még cukrot, szénhidrátokat, kvillájasavat és nyomokban zsírt is.

Hatóanyagainak köszönhetően jó nyálkaoldó, köptető hatású, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású gyógynövény. A népgyógyászatban gyökérkivonata ekcémák és reumás fájdalmak   ellenszereként (külsőleges szerként) ismert.

Habzó hatása miatt alkalmazzák mosószerek, fogkrémek, szappanok gyártásánál.

Mellékhatásai nem ismertek.